Folytatjuk a sorozatot Isten Igéjéről. Eddig láttuk, milyen egyedülállóan értékes Isten Szava, az Ige. Most azt nézzük meg, mi történik, ha az Úr már nem szól. Ha már nincs élő Ige. Olv. Zsolt 28,1-2. Megnézzük, hogy 1. Mi az oka az Úr hallgatásának? 2. Mi a következménye, ha az Úr Igéje már nem szól? 3. Mi a feltétele, hogy az Úr ismét szóljon? 4. Hogyan alakul ki a vallásosság?

1.) Mi az oka az Úr hallgatásának?

Mikor fordul el szótlanul tőlünk? Akkor, ha az ember sorozatosan engedetlen az Úr Szavának, az Igének. Akkor egy idő után az Úr nem szól az Ige által, hanem másképpen szól. Úgy, mint amikor mi a gyermekeinknek mondunk valamit, de sorozatosan elengedik a fülük mellett, akkor megfenyítjük őket. Így tesz az Úr is, de az Ő fenyítése nagyon fájdalmas lehet.

Az Úr ritkán szólt Éli idejében. 1Sám 3:1b És a gyermek Sámuel szolgál vala az Úrnak Éli előtt. És abban az időben igen ritkán volt az Úrnak kijelentése, nem vala nyilván való látomás. Miért szólt ritkán az Úr abban az időben? Éli engedetlensége miatt! 1Sám 2:27a És eljöve Istennek embere Élihez, és monda neki: 1Sám 2:29 Miért tapossátok meg az én véres áldozatomat és ételáldozatomat, melyet rendeltem e hajlékban? És te többre becsülöd fiaidat, mint engem, hogy magatokat hizlaljátok az én népem Izrael minden áldozatának elejével.

Amikor Isten szól, engedelmességet kíván. Az Ő Igéje nem arra való, ahogy Ez 33:31-32-ben olvassuk: hallgatják beszédeidet, de nem cselekeszik, hanem szerelmeskedő énekként veszik azokat ajkukra, szívük pedig nyereség után jár. ... csak hallják beszédeidet, de nem cselekszik azokat. Nem elég megállapítani: De szép, de igaz az Úr Szava, hanem azt meg is kell tenni. Az Ige nem arra való, hogy teológiai vitákat folytassunk róla, hanem arra való, hogy engedelmeskedjünk neki. Különben egy idő után nem szól az Úr hozzánk.

Saulhoz sem szólt az élete végén. 1Sám 28:15-ben olvassuk: felele Saul: Igen nagy szorultságban vagyok; a filiszteusok hadakoznak ellenem, az Isten pedig eltávozék tőlem, és nem felel már nekem sem próféták által, sem álomlátás által.

Miért járt így Saul? Mert engedetlen volt!

Így járt később Izrael népe is! Jer 22:21 Szóltam neked, mikor jól volt dolgod, de ezt mondottad: Nem hallom. Ifjúságodtól fogva ez a te szokásod, hogy nem hallgattad az én szómat! Végül Isten odaadta őket az ellenségeik kezébe.

Vigyázzunk, nehogy nekünk is szokásunkká váljon, hogy nem halljuk meg Isten Szavát, nem engedelmeskedünk az Igének.

Jeremiás másként fogadta az Igét. Jer 15:16 Ha szavaidat hallattad, én élveztem azokat. (= megettem, lenyeltem, eledelemmé lett) A te szavaid örömömre váltak nekem és szívemnek vigasságára, mert a te nevedről neveztetem, oh Uram, Seregeknek Istene! Ez a helyes magatartás! Legyen ez nálunk is így! Az Ige legyen az eledelünk! Éljünk általa úgy, hogy engedelmeskedünk neki! Akkor az Ige minket is megvidámít, örömünkre válik.

2.) Mi a következménye, ha az Úr Igéje már nem szól?

Olv. Alapige Zsolt 28:1-2.  Dávid azt kéri Istentől: Ne forduljon el szótlanul tőle, mert ha néma marad, ha már nem szól, hasonló lesz a sírba szállókhoz. Zsolt 143:7 (Ez is Dávid zsoltára) Siess, hallgass meg engem Uram! Elfogyatkozik az én lelkem. Ne rejtsd el orcádat előlem, hogy ne legyek hasonló a sírba szállókhoz.

Ha az Úr már nem szól hozzánk az Igében, akkor a sírba szállókhoz (=halottakhoz) hasonlítunk. Izraelnél ez sokszor szó szerint bekövetkezett. Jer 35:17 Azért ezt mondja az Úr, a Seregek Istene, az Izrael Istene: Íme, én rábocsátom Júdára és Jeruzsálemnek minden lakóira mindama veszedelmet, amelyről szóltam nekik; azért mert szóltam nekik, de nem hallották, kiáltottam nekik, de nem feleltek. Ez a veszedelem Babilonból jött. Lerombolták a várost és a templomot, a nép egy részét leöldösték, más részét fogságba vitték 70 évre. Nem kellett az Ige, keményebben szólt az Úr. Kérem, senki ne várja meg, hogy az Úr keményebben szóljon!

Nézzük meg az úgynevezett „keresztyén világot”! Valamikor engedtek az Igének, de mára már az emberek bedugták a fülüket és megkeményítették a szívüket. Várható, hogy Isten nagyon keményen fog szólni az egész keresztény világhoz.

Mi tehát a következménye, ha az Ige már nem szól? Az, hogy az Úr kemény eszközökkel, ítélettel fog szólni. Így történt Éli idejében is. 1Sám 3:11 És monda az Úr Sámuelnek: Íme én [oly] dolgot cselekszem Izraelben, melyet valakik hallanak, mind a két fülük megcsendül bele. Így szólt a sok gonoszt cselekvő Manassé király idején is: 2Kir 21:12 Azért ezt mondja az Úr, Izrael Istene: Íme, én oly veszedelmet hozok Jeruzsálemre és Júdára, hogy mindenkinek, aki azt hallja, megcsendül bele mind a két füle. Az Ige előtt bedugták a fülüket, de a veszedelem idején, Jeruzsálem és az ország pusztulásakor, megcsendült, beleremegett az addig süket fülük.

Az Úr arra int, hogy ezt ne várjuk meg. Halljuk meg, amíg lehet Isten Igéjét!

A másik következménye, ha nem hallgattunk az Úrra az, hogy Ő sem hallgat meg minket. Ez világos a már említett két zsoltárból.

Olv. Zsolt 28:1-2. + Zsolt 143:7. Jer 11:11 Azért ezt mondja az Úr: Íme, én veszedelmet hozok reájuk, amelyből ki nem menekülhetnek, és kiáltanak majd én hozzám, de nem hallgatom meg őket. Mik 3:4 Kiáltanak majd az Úrhoz, de nem hallgatja meg őket; sőt elrejti akkor orcáját előlük, mivelhogy gonoszokká lettek cselekedeteik. Különös ez, mert egyébként azt ígéri Isten: Zsolt 50:15 És hívj segítségül engem a nyomorúság idején, én megszabadítlak téged, és te dicsőítesz engem. Zsolt 91:15 Segítségül hív engem, ezért meghallgatom őt; vele vagyok háborúságában: megmentem és megdicsőítem őt. Róm 10:12-13 Mert nincs különbség zsidó meg görög között; mert ugyanaz az Ura mindeneknek, aki kegyelemben gazdag mindenekhez, akik őt segítségül hívják. Mert minden, aki segítségül hívja az Úr nevét, megtartatik.

Látjuk, milyen nagy ígéretei vannak az Úrnak? Ne dobjuk ezt el azzal, hogy nem engedelmeskedünk akkor, amikor Ő szól hozzánk megtartó Igéje által!

3.) Mi a feltétele, hogy az Úr ismét szóljon?

Az, hogy alázkodjunk meg! 1Pét 5:5b-6 Isten a kevélyeknek ellene áll, az alázatosaknak pedig kegyelmet ad. Alázzátok meg tehát magatokat Istennek hatalmas keze alatt, hogy felmagasztaljon titeket annak idején. Ha az engedetlenségünk miatt rajtunk van az Úr fenyítő keze, akkor ne pereljünk Vele, hanem alázkodjunk meg, fogadjuk el, hogy megérdemeljük a fenyítést. Aztán legyünk engedelmesek az Igének, ne hagyjuk, hogy az Ige a földre hulljon, hanem nyissuk meg előtte a szívünket!

Tegyünk úgy, mint Sámuel! 1Sám 3:10 Akkor eljövén az Úr, oda állott és szólítá, mint annak előtte: Sámuel, Sámuel! És monda Sámuel: Szólj, mert hallja a te szolgád! 1Sám 3:19-21 Sámuel pedig fölnevekedék, és az Úr vala ő vele, és semmit az ő igéiből a földre nem hagy vala esni. 20 És megtudá egész Izrael Dántól Bersebáig, hogy Sámuel az Úr prófétájául rendeltetett. 21 És az Úr kezde ismét megjelenni Silóban, mert kijelentette magát az Úr Sámuelnek Silóban, az Úrnak beszéde által.

4.) Hogyan alakul ki a vallásosság?

Mit jelent a vallásosság? Azt, amikor egy embernek vagy gyülekezetnek már nincs élő kapcsolata az Úrral, de úgy tesz, mintha volna. Igét olvas, Igét hallgat, énekel, imádkozik, adakozik, eljár a templomba vagy gyülekezeti összejövetelre, de az Úr már nem szól, és az ő imáikat sem hallgatja meg. Megmarad a külső formaság belső tartalom nélkül! A vallásosság azzal kezdődik, hogy sokszor szól az Úr, de az Ige a földre hull, nem a szívbe! Végül megszokják, ezt érezik normálisnak. Ha egyszer-egyszer felrázza őket az Úr, nem látják, hogy ez a javukra van, és azok ellen fordulnak, akik által az Úr fel akarta őket rázni ebből az állapotból.

Ezt azért mondom, mert nálunk is fennáll ez a veszély! Ugyanez ment végbe az ószövetség idején Izrael népével, de az újszövetség idején, és sok gyülekezetben most is. Ha nem vigyázunk, akkor mi is vallásosakká lehetünk!

Az Igét erőtlenné lehet tenni a magunk számára nemcsak engedetlenséggel – amiről szó volt –, hanem emberi rendelésekkel, vallásos hagyományokkal is! Máté 15:6 erőtlenné tettétek az Isten parancsolatát a ti rendeléseitek (=hagyományotok) által.  

Izrael népét figyelmeztette az Úr. Ézs 1:12-14 Ha eljöttök, hogy színem előtt megjelenjetek, ki kívánja azt tőletek, hogy pitvaraimat tapossátok? 13 Ne hozzatok többé hazug ételáldozatot, a jó illattétel utálat előttem; újhold, szombat s ünnepre-felhívás: bűnt és ünneplést el nem szenvedhetek. 14 Újholdaitokat és ünnepeiteket gyűlöli lelkem; terhemre vannak, elfáradtam viselni. Különös ez, mert kezdetben az Úr kívánta, hogy színe előtt megjelenjenek. 2Móz 23:17 Esztendőnként háromszor jelenjék meg minden férfiad az Úr Isten színe előtt. Az Úr akarta, hogy áldozatot vigyenek. Az Úr írta elő, hogy milyen ünnepeket kell megtartaniuk. Minden áldozat, minden ünnep Fiára, az Úr Jézusra mutatott. Mikor azonban mindez csak szokássá vált, és közben bűnben éltek, Isten Igéjére nem hallgattak, akkor hazugsággá lett az egész, amit Isten megutált. Így lett vallásossá az egész Izrael, utána pedig bálványimádóvá! A jó illattétel, is utálat lett Előtte. A jó illat az imádságra utal. Nagy a baj, ha már az imákat is megutálja az Úr!

A Laodiceabeli gyülekezet esete. Jel 3:15-17 Tudom a te dolgaidat, hogy te sem hideg nem vagy, sem hév; vajha hideg volnál, vagy hév. 16 Így mivel lágymeleg vagy, sem hideg, sem hév, kivetlek téged az én számból. 17 Mivel ezt mondod: Gazdag vagyok, és meggazdagodtam és semmire nincs szükségem; és nem tudod, hogy te vagy a nyomorult és a nyavalyás és szegény és vak és mezítelen. Ezt a langyos szellemi életet kiveti, kiköpi az Úr. Ez a langyosság úgy alakul ki, hogy az Igét már nem éhesen és szomjasan fogadják, hanem unottan: „Tudom már, sokszor hallottam! Nincs már rá szükségem! Már gazdag vagyok!” Közben nem tudja az ember, hogy már nyomorult, nyavalyás, szegény, vak és mezítelen lett.

Befejezés

Ha az Úr már nem szól, az tragédia. Ennek előzménye a sorozatos engedetlenség. Következménye az Úr fenyítése, sőt továbbmenve a vallásosság. Az Úr ettől meg akar óvni minket, de mi is tegyük meg a részünket: Értékeljük az Igét, vágyjunk hallani és engedelmeskedjünk Neki! Ámen.

Végül két régi éneket olvasok fel, ami az Ige utáni vágyról szól. A mostani énekeskönyvünkben már nincs benne.

1. „Szólj, szólj hozzám, Uram, mert szolgád hallja szódat!”
Mint szóltál eddig is kegyelmedből nekem.
Hadd járjak utadon, hadd várjam égi jódat
Hű szívvel szüntelen, hű szívvel szüntelen.

2. Adj Lelkedből erőt, hogy értsem és szeressem
Elrendelt utamat s minden parancsodat.
Egy vágyat adj nekem: hogy halljam és kövessem
Szent igazságodat, szent igazságodat.

3. Nincs oly tudós sehol, ki megtanít utadra,
A bölcs nem fejti meg törvényedet sosem;
Te fejted meg nekünk, Te, hű szíveknek Atyja,
Kinek szavát lesem, kinek szavát lesem.

4. Te nagy csodáidról bár fennszóval beszélnek,
És fennen hirdetik felséges rendedet,
Ha nem te szólsz, Uram, a szó fülig, ha érhet,
De szívig nem mehet, de szívig nem mehet.

5. Szólj és csitítsd a bút, mert bú és kín gyötörnek,
Szólj, hogy legyen szavad ír s gyógyító erő;
Szólj, dicsőséged úgy még szebben tündökölhet,
És mindörökre nő, és mindörökre nő.

Szólj Uram, mert várok,

Várom szent szavad,

Várom, hogy jelentsd meg

Énnekem magad.

Minden szó, mit mondasz,

Kinccsel is felér,

Éhező szívemnek

Éltető kenyér.

Szólj, tovább ne hallgass,

Szolgád hallja jól,

Lesve, vágyva várja,

Ajkad, hogyha szól.

Vágyom jól megértni,

Akaratodat

És betöltni híven

Szent parancsodat.

Hadd lehessen éltem,

Mint a gyors patak,

Melynek tiszta habja

Kebledről fakad.

Fáradt vándoroknak

Szomját enyhítő,

S tükrin a te képed,

Oh, Idvezítő!

Ha az Igét vágyjuk és befogadjuk, ha az Úr folyamatosan szólhat hozzánk, akkor töltjük be hivatásunkat, hogy látszódjon rajtunk J. Kr. arca, tükrözzük az Ő képét.

Bárcsak így lenne mindannyiunk szívében és életében! Ámen.